örökség

Már többször mondták nekem, hogy biztos azért tudok olyan jól varrni, mert óvónő vagyok/voltam. Nahát, ennek semmi köze sincs a dologhoz! Én személy szerint egy csomó olyan óvónőt ismerek, aki csak sablon után tud bármit is megcsinálni, ellenben a pedagógiai munkájára nincs panasz. Persze sokkal egyszerűbb a dolga annak, aki nem egy ügyes kezű szülőre vár, hogy az óvodai szobát feldíszítse, hanem maga teszi ezt meg a saját alkotásaival. Arról már nem is beszélve, milyen szörnyű külföldről behozott giccses mintákat használnak egyesek, tisztelet a kivételnek. No hát pont ezért szeretem a népművészeti mintákat használni, mert azok jó esetben nem giccsesek, a minták kiforrottak , kipróbáltak. Óh, azok a jó kis 80-as évek, amikor még mindenki hímzett blúzokban járt, kár hogy akkor még kicsi voltam!
Visszatérve az eredeti mondanivalómhoz, a kézügyességemet egyértelműen a nagyszüleimtől örököltem(bocs anyu:-).Nagymamám már 13 éves korában hálóingeket hímzett gazdag asszonyoknak. Hiába, háború után mindenkinek dolgozni kellett. Szerencsére a hímzés szeretete megmaradt egész idős korára, és amióta csak emlékszem, hímezni láttam őt. Úgy gondoltam, hogy ebben a blogban neki is helye van, hiszen tőle tanultam hímezni. Íme néhány munkája.


A pelerint nem tudom ki varrta, már vagy 36 éves, a nővérem hordta, de még mindig hordható. A Lilié lesz. A hímzést Gitta mama készítette.



Az egyik párnahuzat még nincs befejezve, lassan 20 év után én fogom majd befejezni. Mami nagyon szerette a kalocsai mintákat, ezért rám maradt egy csomó színes fonalgombolyagja, amiket, azt hiszem még évekig fogok használni.