Ma kivételesen nem valami kreatív dolgot mutatok be, csak elmesélem a mai napomat.
Reggel, miután Lilit beadtam az oviba, ittam egy kávét a Skanzen pékségében. És itt ért az első kellemes meglepetés. A kávé friss volt, és finom. Annyira, hogy hajlandó voltam a kenyereket is megnézni, és vettem is egy formázott kenyeret, és egy pacsnit a kávéhoz. Mikor még a bőrös suliba jártam gyakran vettem reggel pacsnit, most egy kicsit nosztalgiáztam.
Mivel ezen a héten van nyílt nap/hét az önkormányzati ovikban, a kávé után a Hold utcai ovival kezdtem. Meglepetésemre most bemehettem a szeptembertől induló kiscsoportba, és megnézhettem a délelőtti játékot, és egy kicsit figyelhetem az óvónőt is. Tavaly csak a folyosóig engedtek...
Mindenhol azt tapasztaltam eddig, hogy a nagycsoport hangos, hát itt is az volt, de az óvónő határozott volt, és ott tett rendet, ahol kellett. Alapvetően szimpatikus volt, a csoportszoba rendezett, fa bútorzattal, sok műanyag játékkal, és 30 fős csoport létszámmal(!) Van tornatermük is, és mindennap van kis torna. Ez jó dolog. Szép, tiszta, jól felszerelt mosdó, és nagyon nagy udvar. Az már más lapra tartozik, hogy a régi zsidó temetővel határos, de erről szegény halottak nem tehetnek.
Nálam a 3. helyen szerepelnek.
Még mindig volt időm, hát bementem a Vasvári utcai oviba, ahova területileg tartozunk, bár tavaly itt is csak az udvarig jutottam. Most végre megismerhettem a szeptembertől kiscsoportot vezető óvónőt és a társát. Első pillanattól szimpatikus volt. Az egész habitusa, ahogy beszélt, amiket elmondott. Ráadásul ő tartja középső csoporttól a néptáncot, amiért piros pont jár! Szerencsére a kiscsoport nem a konténerben kezd, hanem rendes csoportszobában, amit tavaly teljesen felújítottak (nyílászárók, padló, stb.)
Legalább 30 kérdést tetem, fel, és nagyon türelmesen válaszoltak rá. Mint minden szülő, én is a beszoktatás rendjére, és az óvodai élet rendjére voltam leginkább kíváncsi. Itt egy hét a beszoktatás szülővel együtt, utána már jobb, ha ott marad a kicsi. Hát remélem Lili nyáron nő már annyit, hogy ne legyen nagy sírás. Itt is 30 fővel indul a kiscsoport, de ez itt Szentendrén, ahol gyerekdömping van, természetes.
Szerintem ennyi gyerekre simán kéne még egy fő, vagy egy fél személyzet. Például gyakorlaton lévő óvónők! Emlékszem 24-25 fő gyerek is kimeríti az embert, ha egyedül van velük. Nincs extra foglalkozás az oviban, csak úszás szülői beleegyezéssel, középső csoporttól. Mivel az egészségre nevelés a fő profiljuk, remélem, hogy sok mozgásteret adnak a gyerekeknek. Hetente egy nap például egész délelőtt a tornateremben vannak. Nem sok tornaszert láttam, de feltételezem, hogy csak raktáron vannak.
A másik profiljuk a környezetvédelem, ami szintén szimpatikus, eszembe is jutott, milyen jó kis foglalkozásokat lehetne ebben a témában tartani.
Na, csak egyedül itt árultam el, hogy óvónő vagyok, és múzeumpedagógus. El tudom képzelni, hogy ha ide kerül a lányom, rendszeresen viszem majd a nagycsoportot múzeumba.
A csoportszoba berendezése nem mutat nagy képzelőerőt, de ezt eddig egy oviról sem mondható el, amit eddig láttam. Oh, ha szabad kezet kapnék, pikk-pakk átrendeznék mindent.
Azt eddig minden oviban megtettem ahol dolgoztam, hogy ami kézműves dolog volt, bevállaltam. Esetleg, egy kézműves foglalkozás sorozaton sem ártana gondolkozni a Vasváriban...
Szóval nálam ez az ovi került az 1. helyre.
Tegnap csak egy óvodára jutott időm, az Izbégi ovira. Nagyon családias ovi, amolyan tyúkanyós óvónénikkel. Minden sokkal kisebb, mint ezekben az új építésű ovikban, de
nagyon szép és ízléses. A szeptembertől kiscsoportos Judit néni egy tüneményes nő, kellően pörgős, tele ötletekkel(gyakorló anyuka) vele csak jól járhat Lili. A hagyományőrzés az egyik szívügye( a Skanzenben is dolgozott az ovi mellett többet között). A párjával is találkoztam már a játszótéren, nagyon szimpatikus volt, és közvetlen, nagyon tetszett, ahogy a gyerekkel beszélt. Az udvaruk kicsi, de az életkornak megfelelő játékokkal van ellátva.
Nálam ők vannak most a 2. helyen. Már csak két hetem van dönteni, és leadni a papírokat. Az eredmény augusztus végére várható.
Hát csak reménykedni tudok, hogy felveszik valamelyikbe.
Na most ez mind kijött belőlem, nem tudom hasznát veszi-e valaki, aki épp óvodába készül. Annyi mindent próbáltam kérdezni, és annyi mindenre próbáltam figyelni, de igazából az óvónő személyisége fontos, és hogy milyen a hozzáállása a gyerekekhez.
Hát már elég régen nem írtam semmit. Sok minden történt velem. A . A legfontosabb, hogy elkezdtem dolgozni újra múzeumpedagógusként itt Szentendrén, és ennek egy fontos hozománya volt, hogy meghívtak a PMMI Árpád kori táborába nemzetségfőnek. 8-an voltunk felnőtt vezetők, és én már nagyon régóta nem dolgoztam ilyen jó csapattal. Biztos tudjátok milyen az, amikor teljesen biztos vagy benne, hogy a társad ott lesz aznap, amikor meg kell tartania az épp esedékes foglakozást, fel van készülve, végigviszi, elpakol, stb. Szóval ami természetes kell legyen, még akkor is, ha előtte egy pár nappal ismerkedtetek meg. Szóval szuper volt, és bár kicsit fáradt voltam még tegnap is(pénteken lett vége), de újra kezdeném rögtön, első szóra.
Abszolút jellemző rám, hogy szokás szerint mindent bevállaltam, ami tetszett, de igazából sikerült is megcsinálnom mindent:-)
Most csak egy ékszert mutatok be, amit levegőre száradó gyurmából készítettem, egy francia könyv leírása alapján, és nagy sikere volt a kislányoknál. A kép a száradás előtti, és a végső állapotot mutatja.
Készítettünk ugyanebből az gyurmából pecsétnyomót, textilfilccel kidíszítettük a lányoknak varrt ruhákat, festettünk iniciálét, körmönfontunk a derekunkra övet, csöbörsisakot készítettünk a fiúkkal együtt, tartottunk lovagi tornát, stb.
Hosszú lenne elmesélni, de nagyon jó szórakozás volt, és külön öröm, hogy a gyerekek is élvezték, mind 30-an(!). Már készülünk a következőre!
És egy kép rólam a végére, gótikus ruhában és fejfedővel:-)
.jpg)
