Rokkával fonni...

nem könnyű!

Nem volt véletlen az előző bejegyzésem, mert régi álmom, hogy megtanuljak fonni. Ezért megsúgtam a férjemnek, hogy a születésnapomra(ami szombaton volt), szeretném megkapni a családja féltett örökségét, a nagypapa édesanyjának rokkáját. Vagyis a férjem dédnagymamájának rokkáját, aki egyúttal a kislányunk üknagymamája is volt.
A férjem pedig nem késlekedett ezt elmondani az édesanyjának, aki elhozta nekem ezt a rokkát!



Nagyon meglepődtem, de nagyon örültem is neki. Nagy dolog, hogy egy ilyen fontos családi örökségnek ezentúl én leszek az őrzője.

A rokka VÉMÉND községből való, ahonnan a nagypapa is származik, sváb családból. A rokka is sváb rokka, és ha igaz, amit eddig megtudtam róla, kecskerokka a neve. A készítés dátuma és az üknagymama monogramja bele van vésve. Abban az évben készült, mikor a nagypapa született:

T E

1924

Sajnos a pontos nevet még nem sikerült megtudnom, mert az a nagymama, aki ezt fejben tartotta, már meghalt.

Amint látjátok, szegény rokka megért már jobb napokat is, de egy-két fontosabb alkatrész cseréjén kívül más dolgot nem is alakítok át rajta. Még keresem a mesterembert, aki segít majd felújjítani, hogy használni is lehessen.



Sajnos a két kerék még köszönőviszonyban sincs egymással, pedig egy síkban kéne legyenek...


Addig is ezzel a gyönyörű KROMSKI kéziorsóval gyötörjük egymást, és a festett gyapjaimat, amit Harmatcseppek-től vettem. Az ő blogját mindenkinek olvasnia kellene, aki fonni szeretne.