Ne beszélj zöldségeket! Babakonyha 1. rész

Milyen jó kis mondás! Na épp ez járt a fejemben, amikor a babakonyhába való zöldségeket készítettem. Az első két kép egy francia honlapról való, ahonnan az ötletet vettem.





Én nem kétféle színű filcből dolgoztam, hanem a fehér filcet varrás után belelógattam tömény festéket tartalmazó befőttesüvegbe. Így a filc annyi festéket szívott csak fel magába, amennyire belelógott a vízbe. Egy csomag festékhez, kb. 2-3 deci víz elég. Mikor már vagy egy órán át állt a vízben, kiöblítettem csap alatt, formára igazítottam és megszárítottam a filcet.



Száradás után fel kell vágni a hagyma levelét, majd feltekerni, és levarrni.







A végére felvetőfonálból varrtam neki gyökeret. Egyszerre több réteget szúrtam át a zsákvarrótűvel, így majd később nem fog kitekeredni a hagyma játék közben. Az áthúzott cérnára két csomók kötöttem, majd a végén egyenesre vágtam a gyökereket.






Alapanyagok:

20x12 cm fehér gyapjúfilc (nem dekor, mert azt nem lehet festeni!)
banánzöld Colombus ruhafesték
tiszta befőttesüveg
fehér, vagy törtfehér gomblyukvarró cérna
törtfehér felvetőfonal
zsákvarrótű
normál tű
varrógép
fogó a zsákvarrótűhöz

A következő részben leírom, hogyan készül egy répa. A hagymát már el is kezdte enni a kis póni:-) Addig is jó varrogatást mindenkinek.

Az én Steiff stílusú Jocko majmom

Hosszú hallgatás újra itt vagyok. Mostanában leginkább csak babákkal és babaruhákkal foglalkoztam, de most visszatértem kicsit a plüss állatokhoz.

Mindennapi játékkereső böngészéseim közepette találtam rá egy Steiff csimpánzra. Nagyon megtetszett, de olyan horribilis ára volt, hogy eldöntöttem, varrok egyet Lilinek. Persze szabásminta sehol, csak egy rakás kép a neten. Egynapi tervezés után, ami abból állt, hogy egy meglévő mackószabásmintát rajzoltam át, el is készült az én Jocko majmom. Kicsit nagyobbra sikerült, mint gondoltam, de sebaj, épp kifért fél méter macibundából.-)))

Lili szereti és Miki majomnak nevezte el.




Persze messze nem lett olyan, mint az eredeti, az utánozhatatlan, de azért meg vagyok vele elégedve. Sok dolgot megtanultam csak azalatt, hogy elkészítettem. Például, hogy Lilit zavarja, hogy forog a feje(végtagforgók vannak a testében)
aztán, hogy jobb ha előbb megvan a test mérve, mielőtt nekikezdenénk a szabásnak, mert akkor még le lehet kicsinyíteni a mintát, és még sorolhatnám.





A következő csak 40 cm-es lesz, ígérem!

Egyébként beleszerettem a Steiff állatokba, főleg a régi gyűjteménybe való plüssállatokba, annyira szépek, annyira élethűek, sosem fogok tudni olyat készíteni. Na igen, én nem vagyok művész, de jó érzés volt elkészíteni.


Itt megnézhetitek hogy nézett ki az eredeti Jocko csimpánz.